Vadászat röviden
Reggel van. Várakozom. Az egész nap ezzel telik... A vadászat várakozás.
Süt a nap, szikrázik a hó. Ünnep közeleg. Lassan peregnek a percek. Délután 4 óra!-végre! Indulás, megkönnyebbült sóhajok és öröm.
Odakint hideg van. Lassan sétálok, meg-megállok. Néha szétnézek. Izgulok. A nap vészesen közelít az ég aljához. Megállok, mélyet lélegzem: friss, tiszta a levegő. A távcsőben enyém a világ. A távolban egy róka vadászik. Nagyokat ugrik a hóban. Előtte egy suta legelészik. Mindkettő lőhető -és hirtelen megnyugszom. Lassan lépegetek. A róka távolodik, a suta rám felém néz. A szívem a torkomban. Izzadok, melegem van. A kezem zsibbad, de mennem kell. Remeg a lábam a lassúságtól, de tűröm. Türelem. Vadászom. Távcsövezek. Lassan jó a táv. Emelem a puskát, halkan kattan a zár. Célzok. Hallom, hogy dübörög bennem a vér. Nekem kell az a vad. Vágyom rá, mert a vadászat vágyakozás.
Mellettem egy cinke ugrándozik. Kíváncsi. Az őz most megáll, újra rám néz, majd lehajtja fejét. Legelészik. A puska egyre nehezebb. Belenézek a távcsőbe. Visszajött a róka. Valami mozdul a látóhatáron -de a célkereszt már a lapockán pihen. Újabb moccanás. Kíváncsivá tesz. Elég egy kicsit fordulni: egy gida állt fel az anyja mellett. Újabb izgalom. Célzom a gidát. A fülem ég, a kezem zsibbad, a szemem könnyben. Percek teltek el, elfáradok. Leeresztem a puskát. Állok, várok, hallgatózom. Újra emelem fegyverem. Jól látszanak a távcsőben a legelésző őzek -de hol a róka. Keresem. Egy pillanatra megvillan. Közeledik. Őt választom. Célzok és meghúzom a ravaszt. Hangos durranás, vér, fájdalom, halálvágta, vér a havon. Megnyugszom. Sajnálom. Szánom. DE örülök. Közelebb megyek. Kiszenvedett már. Bundája rühes, a szeme megtört. Behúzom a barázdába. Itt marad. Pont lebukik a nap, mire elfedi a hant. Leveszem a kalapom. Léptem könnyű, nem kapkodok. Vadásztam.
Szívem nyugodtan dolgozik, gondolkodom. A vadászat zsákmány. A vadászat vágy. A vadászat: beteljesülés.
